M : U : T : E

Mute Records

Profil:
Az Egyesült Királyság - ha nem a világ - első, elektronikus zenével foglalkozó label-je, mely széles palettáját nyújtja a különböző zenei stílusoknak. Megtalálható náluk a dance minden vállfaja éppúgy, mint a pop és rock kategóriába sorolandó zenék sokszínű választéka. A speciálisan a dance-szel foglalkozó törzshajtásai a kiadónak a Future Groove és a novamute.

Rövid történet a kezdetektől (1978) - napjainkig (2005):
A Mute Records-ot, mint brit independent label-t, Daniel Miller alapította Londonban, 1978-ban. A kiadó a tömegízléstől eltérő popzene létrehozására, és terjesztésére specializálta magát.

[Daniel Miller / 2002]

Egy olyan zeneiparban, ahol elsősorban a futószalagon gyártott, és sekélyesen kommersz zenék érvényesülnek, kivételezett helyzetnek örvend a Mute, az állandó kísérletező kedvének köszönhetően.
Mint egy a világ tartósan sikeres independent labeljei közül - melynek leányvállalatai vannak Londonban, Berlinben és New Yorkban -, a Mute olyan nemzetközi szinten is nagy renoméjú előadókat nevelt fel, mint a Depeche Mode, Moby, az Erasure, a Goldfrapp és Nick Cave.
A pop-on és rock-on át egészen az experimentális avantgárdig - ez a színes paletta tükrözi a Mute-alapító, és üzletvezető Daniel Miller ízlését. És egyben az ő vízióját is: aktívan részt akart venni a '70-es évek punk-mozgalmában, és a saját zenéjét csinálni.
A Kraftwerk-től, a Can-től és a Neu!-tól erősen befolyásolva, Miller úgy gondolta, hogy az elektromos zene sokkal inkább megfelel a punk-esztétikának. A szintetizátorok egyre olcsóbbak lettek, hamarosan az utca kisembere is meg tudott magának engedni egy ilyen "szerkentyűt". Ehhez már csak a három punk-akkordot kell megtanulni - gondolta magában Miller. Az elektromos hangszerből származó egy szem hanggal már fel is vehette a saját lemezét. A punk minimalizmusát elegyítette az elektronikával - Ramones kontra Kraftwerk. A szintetizátor a jövő hangszerévé vált.
1978-ban az akkor 26 éves fiatalember átültette az ötleteit a gyakorlatba. Vásárolt magának egy KORG 700 S szintetizátort, valamint egy TEAC négysávos felvevőt, és The Normal álnéven rögzítette első elektronikus kislemezét.

[a legendás KORG 700 S és az első Mute kislemez]

Mindkét track - TVOD / Warm Leatherette (melyet később Grace Jones vitt világsikerre) - nagy feltűnést keltett. A számokat JG Ballard anti-utópisztikus művei ihlették, mindenek előtt az 1973-as, Crash című, melyet David Cronenberg adaptált filmvászonra.
"Soha nem tekintettem magam zenésznek" - mondja Daniel Miller. "Úgy gondoltam, ez az egész inkább egy ötlet, mintsem egy zenedarab. Persze, azért reméltem, hogy beindítja az emberek fantáziáját." Hogy a lemez eljuthasson a fülekhez, Daniel-nek meg kellett alapítania a saját kiadóját: ütött a Mute születésének órája.
A Mute eleinte egyszemélyes vállalkozás volt, de a The Normal kislemez sikere folytán Miller főállású lemezkiadóvá lépett elő. A bevételekből olyan előadók lemezeit finanszírozta, mint a Fad Gadget, vagy a harcias avantgárd zenész Boyd Rice, alias Non. Az első album, mely a Mute-nál jelent meg, a német elektro-diszkó úttörők, a DAF anyaga volt - Die Kleinen und die Bösen.

[a DAF és a STUMM1 katalógusszámú első Mute LP, a Die Kleinen und die Bösen]

Az 1980-as év végéhez kötődik még egy nagyon fontos esemény a Mute életében: Daniel Miller felfedezi a Depeche Mode-ot. Egy egyedülálló szövetség - 50 / 50 %, "kezet rá"-alapon - köttetett a lemezkiadó, és az együttes között, a Depeche Mode pedig vitathatatlanul az utóbbi 20 év legsikeresebb, és legfontosabb brit együttesévé nőtte ki magát.

[Depeche Mode / 1981 és a zseni Vince Clarke]

Vince Clarke-kal - aki 1981-ben elhagyta a Depeche Mode-ot, hogy aztán megalapítsa előbb a Yazoo-t, majd néhány évvel később az Erasure-t -, Miller-nek sikerült jónéhány kommercionális sikert is abszolválnia. Ez lehetővé tette a számára, hogy kiépítse a Mute-ot, és igazságosan ki tudja elégíteni minden művésze igényeit.
A Mute védő szárnyai alatt több, nem kevésbé fontos sublabel jött létre.
A Blast First az amerikai underground-rock vonalat képviseli olyan előadókkal, mint a Sonic Youth, a Butthole Surfers, a The Afghan Whigs, és a Big Black.

1993 óta, a novamute egy sor új tehetséget vonultat fel a techno berkein belül: Plastikman/Richie Hawtin, T Raumschmiere, Tim Wright és Cristian Vogel tartoznak ide.

A 13th Hour Recordings új, csiszolatlan rock-gyémántok után kutat. Rá is lelt már egy ilyenre, a kiemelkedő gitárjátékáról híres Foil személyében.
A The Grey Area ezzel szemben a régiségekkel foglalkozik, és olyan nevek találhatók az archívumában, mint a Can, a DAF, a The Buzzcocks, a Cabaret Voltaire, a Virgin Prunes és a Throbbing Gristle.

Bár, az elmúlt 26 évben a kiadó jelentős sikereket aratott világszerte a Depeche Mode-dal, az Erasure-rel, a Nick Cave and The Bad Seeds-szel, és Moby-val, továbbra is igyekszik ellensúlyozni a mainstream zeneipar hatalmát.
Az új felfedezettekkel, mint például a "tűsarok rock 'n' roll"-t játszó Pink Grease, a glamour-osan csillogó Goldfrapp, vagy a legfrissebben leszerződtetett The Residents, a Mute tovább járja a maga útját: önfejűen, határokat nem ismerve, és szemellenző nélkül.
Talán nem véletlenül nevezte el Daniel Miller a kiadóját Mute-nak (néma): mert itt csak a zene beszél, mégpedig önmagáért.