Laibach

Az 1980-as megalakulása óta - az akkor még kommunista Jugoszláviában - a Laibach a mai napig fittyet hány a konvenciókra, és szemrebbenés nélkül áthágja az elé kerülő sorompókat.

A Neue Slowenische Kunst (NSK) (Új Szlovén Művészet) néven ismertté vált kollektíva, melynek a Laibach is a kötelékébe tartozik, művészi szintre emelte az ideológiával való játékot, és ez az ironizáló esztétika jellemzi tevékenységüket mind a mai napig.

Ha már tavaly ősszel összefoglalta nekünk, CD-re és DVD-re rendezve, saját munkásságát a híres / hírhedt formáció, akkor mi is tekintsük át a Laibach-sztorit a kezdetektől napjainkig.

A Laibach története egy Trbovlje nevű bányászvárosban kezdődött, ahol is Tomaz Hostnik laza szerveződésben maga köré gyűjtötte a hozzá hasonlóan gondolkodókat. Még mielőtt azonban a Laibach az első TV-s fellépésével országszerte beszédtémává vált volna, Hostnik 1983-ban - 21 éves korában - öngyilkosságot követett el.

Röviddel ezután csapódott a bandához Milan Fras, és így énekesére lelt az Ivan Novak, Dejan Knez és Ervin Markosek alkotta csapat.

A Laibach - köszönhetően az állandó botrányoknak - hamarosan a legnépszerűbb szeletévé vált a hivatalosan 1984-ben alapított NSK-nak, pedig vannak a szervezetnek színházzal, filozófiával, tánccal, festészettel, szobrászattal és építészettel foglalkozó szekciói is.

   >> További képek

 

A totalitárius diktatúrák szimbólumaival operáló Laibach-esztétika nem volt könnyű helyzetben az otthoni elnyomó rendszerben, így a legtöbb kiállításuk / koncertjük rövid úton véget ért. Külföldön, ezzel szemben, az 1983-as Occupied Europe Tour koncertsorozatuk óta egy jelentős rajongói bázist sikerült felépíteniük. Lemezeik a belga Laylah-Label-nél illetve a Lustmord által működtetett Side Effekts Label-nél jelentek meg, és hamarosan ismertté vált a nevük az egész indusztriális szcénában.

Művészi tevékenységük első szakaszát, mely az 1987-es Slovenska Akropola című lemezükig tipikusnak mondható, a militarista dobokkal átszőtt zaj-kollázsok jellemzik. Nem véletlen hát, hogy rajongóik gyakran ugyanabból a hallgatói bázisból kerültek ki, akik a Throbbing Gristle, az SPK vagy a Nurse With Wound muzsikáját is nyitott fülekkel fogadták. A Laibach első éveit a hamburgi Walter Ulbricht Schallfolien kiadó foglalta össze a Rekapitulacija 1980 - 1984 című dupla LP-box kiadványon. A megjelenés évében, 1985-ben, a Laibach-ot meghívták Hamburgba, ahol is felléptek a Neu Konservatiw-Festival-on.

A 80-as évek közepétől felhígult a Laibach-féle indusztriális esztétika, és hangsúlyozott iróniával nyúltak vissza a könnyűzene történetének olyan klasszikusaihoz, mint a One Vision a Queen-től, vagy a Get Back a Beatles-től.

Miután a kommunizmus összeomlott Kelet-Európában, a Laibach figyelme egyre inkább a nyugati ideológiák felé fordult. Példa erre a - már a londoni Mute Label-nél megjelent - Das Kapital című lemezük 1992-ből, valamint a Nato 1994-ből.

Jugoszlávia széthullásával, az NSK 1992-ben proklamálja saját virtuális államát, mely saját útlevéllel és valutával is rendelkezik, valamint bélyegeket is kiad.

A 90-es évek egyik meghatározó zenei áramlata a techno, melynek hatása alól a Laibach sem vonhatja ki magát. A korai évek szigorú militarizmusát egy könnyedebb táncolhatóság veszi át, mely sokakat meglep. Az 1996-os Jesus Christ Superstars című album után a Laibach tagjai különböző mellék-projekteken dolgoznak, így a remastered re-release-ektől eltekintve nincs új lemez Ljubljana napja alatt. A zenekar körbeturnézza a glóbuszt, és 2000. június 1-jén megkapja szülővárosa, Trbovlje legmagasabb kitüntetését. A rajongók azonban új dalokat várnak.

A csapat 2003-ig várakoztatja híveit, ekkor jelenik meg ugyanis a Umek-kel közösen felvett, technoid WAT.

A provokatív gesztusok, amik a kommunista diktatúrában még hatásosnak bizonyultak, a jelenben már egyre inkább erejét vesztettnek tűnnek.

A Laibach-nak már nem sikerül olyan harapósan ábrázolni a kapitalizmus, a fundamentalizmus és a globalizáció visszásságait, mint ahogy ezt a hidegháború kétpólusú világával tették.

Korábban a Laibach más művészeket inspirált, és jóval előtte járt saját korának, ma már őket vezeti a 90-es évek tánckultúrája, és csak ballagnak a divat után. Kár, mert egy olyan csapat, mint a Laibach, mely ilyen ironikusan bele meri vinni a politikát a művészetbe, igazán jót tesz a mára már egyre-inkább tartalmatlanná vált pop-kultúrának.

A Laibach hivatalos honlapja: www.laibach.nsk.si

© Janurik János

 

 
Moby: New York New York
300k|
Real Media| Windows Media
34k|
Real Media| Windows Media