Goldfrapp

Nem evilági zene, egy evilági nőszemélytől - így jellemezhetjük Alison Goldfrapp első lemezét. A Mute Records (EMI) új üdvöskéjét egyszerűen csak Goldfrapp-ként ismerjük, aki azért nem is annyira új, hiszen hangját hallatta - mi pedig hallhattuk - többek között a Tricky-vel illetve az Orbital-lal közös produkciókban is.

Ezek a kollaborációk azonban egy idő után már nem elégítették ki a művésznő egóját, és egy saját projektet indított útjára - nemes egyszerűséggel önnön magáról elnevezve. Társát, Will Gregory-t egyből elbűvölte a hangjával, és abban is egyetértettek, hogy mindkettejük számára a saját maguk által játszott zene a fontos, az pedig, hogy ezt mások hogyan fogadják majd, az másodlagos kérdés.

"A középpontban pedig, a dallamnak kell állnia." - így Alison - "A dallamnak, egyfajta vizuális vonatkozásban. Tudatosan ignoráltuk azt, ami akkor éppen divatos volt. Olyan zenének kellett lennie, amely ritmus, és egyéb hasonló dolgok nélkül is teljesen megállja a helyét."

Hogy ez igenis lehetséges, példa rá a Goldfrapp bemutatkozó korongja, a Felt Mountain. Az első hangtól egészen az utolsóig úgy érzi a hallgató, mintha egy film szereplőjévé vált volna.

De nem akármilyen filmről beszélünk ám, hanem egy Fellini-féle, fantasztikus képekkel megspékelt moziról. Az "igazi" filmzenékkel ellentétben azonban a Felt Mountain-nek nincs szüksége filmkockákra, hiszen egy saját képi világot teremt, amelyben minden dal egy külön kis film. Azt viszont elismerik az alkotók, hogy inspirálóan hatottak rájuk a nagy filmzeneszerzők, különösen azok, akiknek alkotásai önállóan, a filmtől elszakítva is megállják a helyüket, így például: John Barry, Nino Rota vagy Ennio Morricone.

 

   >> További képek

A Goldfrapp zenéje mindezek mellett legalább annyira tudatosan szerkesztett, mint amennyire érzelmektől vezérelt. Will szerint nincs túl sok zeneszerző, akire ez a megállapítás vonatkozhat.

"Bach azonban minden bizonnyal közéjük sorolandó. Egyszerre volt improvizátor, és strukturalista. De végül mégsem a szerkezet, hanem az érzelmek azok, amik számítanak."

Alison ezt így kommentálja:

"A dallamok maguktól jönnek. A nagy problémát az okozza, hogy hogyan öntse formába őket az ember, hiszen a forma az, ami végül meghatározza a dallamok karakterét és tartalmát. A meghangszerelés, a részletekbe menő munka az, ami a több időt igényli. Megpróbálunk azonban valami olyat alkotni, ami a szokásos "strófa-refrén-strófa-refrén" séma felett áll."

Ez, a második, 2003. április végén megjelent Black Cherry című albumukra is igaz, amiről elsőként a Train című dalt másolták ki kislemezre, mely a klubokban és a zenei csatornákon is kiemelt rotációban futott.

Bár a Black Cherry jóval hangosabb, és nagyobb fordulatszámon pörög az elődjénél, valamint a bársonyos vonós szekciót is felváltotta a lecsupaszított elektronika, mégis sikerült átörökítenie a Goldfrapp-nek azt a semmihez, és senkihez sem hasonlítható hangzásvilágot, ami a Felt Mountain-t is oly jól jellemezte, és amelyhez fogható nem igazán jutott az utóbbi években a vájt fülekbe...

Hogy a táncparkettek ne maradjanak sokáig új Goldfrapp nóta nélkül, június 21-én megjelentették a következő maxit, a Strict Machine-t, mely a disco, a glam, és a kortárs popzene legjobb momentumaiból építkezik. A single 3 különböző formátumban látott napvilágot, melyeken éppúgy megtalálhatóak voltak az új mixek, mint az élő felvételek, és ez idáig kiadatlan számok is.

Ezt a kislemezt aztán 2004 májusában újból kiadták, re-release-ként. Szintén ebben a hónapban nyerte el a szóban forgó dal a legjobb dance single-nek járó Ivor Novello díjat.

Térjünk most vissza egy kicsit a 2003-as év történéseihez...

Szeptemberben a Marilyn Manson This Is The New *hit című dalát remixelte a Goldfrapp, amely alkotásról így nyilatkozott Amerika első számú közellensége:

"...Ez idáig a legkreatívabb remix, amit valaha is a számomra készítettek."

November 3-án pedig, érkezett a következő Goldfrapp kislemez, a Twist, mely egy izgalmasnak ígérkező feldolgozást is tartalmazott, mégpedig a '70-es évek egyik kimagasló diszkó-sikerének, a Baccara Yes Sir I Can Boogie című dalának átiratát.

Az új divatot követve, DVD is kísérte a soron következő maxit, melyen exkluzív élő felvételek voltak láthatók és hallhatók, valamint egy interjú és színfalak mögötti felvételek is gazdagították a kiadványt.

Miután előző kislemezeivel alaposan felizzította a táncparketteket, egy lényegesen higgadtabb dalt másolt ki negyedik maxijára a Goldfrapp. Az Egyesült Királyságban aranylemez státuszt - 100 ezer fölötti eladott példányszám - elért Black Cherry album címadó dala ez év február 23-án került lemezboltokba.

A nagylemezről utolsóként megjelent single inkább idézte a Felt Mountain című debütáló korong hangulatát, amely három évvel ezelőtt a feje tetejére állította az egész zenei világot. Pillanatnyilag talán nincs is még egy olyan banda, mely olyan jól ötvözi muzsikájában a klubzenét, és a szívfájdító szépséget, mint a Goldfrapp. A maxi egy exkluzív új tracket is tartogatott, a rajongók minden bizonnyal nem kis örömére, amely a Gone To Earth címet viselte.

Tavaly ősszel még egy dupla DVD-vel is kedveskedett rajongóinak a Goldfrapp, valamint egy fantasztikus remixet készítettek a Depeche Mode Halo című örökzöldjéhez.

A Goldfrapp hivatalos weboldala: www.goldfrapp.co.uk

© Janurik János

 

Goldfrapp
Supernature
 
 
Moby: New York New York
300k|
Real Media| Windows Media
34k|
Real Media| Windows Media