|
Az épp csak elkezdett popsztár-életmódnak azonban 1981-ben látszólag
be is fellegzett, amikor a dalszerző, Vince Clarke otthagyta a zenekart.
Ok: a turné-stressz. A szöszi billentyűs, Martin Gore azonban nem
is sejtett zeneszerzői talentumot mutatott fel, amikor elődje cukormázas
dallamait mélyebb értelmű melódiákra cserélte. Már az 1982-es Leave
In Silence is fényévekre jár a Just Can't Get Enough-tól.
A Construction Time Again munkálataiban már stabil zenekari
tagként vesz részt az addigi session-zenész, Alan Wilder, és vele
együtt elérkeztünk a sampling-technika kifejlesztéséhez, mely azóta
is minden Depeche dalt jellemez - a Pipeline pl. kizárólag
egymás mellé sorakoztatott sample-ekből áll.
[a stúdió-mágus, Alan Wilder]
Ez a később indusztriálisnak titulált korszak Berlinbe repítette
a zenekart, ahová a Hansa stúdió renoméja, és 56-sávos keverőpultja
csalogatta őket. Hangmintává lett minden, ami zajt csapott. Az Einstürzende
Neubauten főnöke, Blixa Bargeld, aki szintén a Hansa-nál vendégeskedett,
később azt állította, hogy a Depeche Mode legnagyobb sikeréhez tőlük
lopott hanganyagot, amit Alan Wilder "nevetségesnek"
titulált.
A szóban forgó sikerdal, a People Are People 1984. április
26-án leszorította az Alphaville Big In Japan-jét a német
chartok első helyéről, és onnantól kezdve, a Queen Radio Ga Ga-ja
mellett, ettől a számtól volt hangos minden grill-party Németországban.
[People Are People, BONG 5, 1984. 03. 12., Chartok: Németország:
1, UK: 4]
A következő kislemezek botrányszagú dalszövegei - Master And
Servant (S&M), Blasphemous Rumours (istenkáromlás)
- által keltett mesterséges botrány teltházas sportcsarnok-turnét
eredményezett 1984-ben. Szomorú véget ért azonban a decemberi koncert
Böblingenben, ahol a See You alatt füstbomba robbant, ami
szerencsére csak pánikot okozott, áldozatot nem követelt.
1985-ben az Államok következtek. Az ottani sikert is a People
Are People-nek köszönheti a Depeche Mode, ami egy Greatest Hits
korong társaságában érkezett a college-rádiókba.
Gore ekkoriban előszeretettel lépett fel női ruhákban, és erősen
kisminkelve, mellyel tüzet szított a konzervatív körökben, a homoszexuálisok
pedig, bálványukként kezelték.
 
[Martin Gore egykor (1985) - és most (2003)]
Az 1985-ös turné fektette le a későbbi diadalmas 1988-as koncertkörút
alapjait is az USA-ban. Szintén ebben az évben járt a Depeche Mode
először Magyarországon. Nem csak Martin Gore 24-ik, hanem egy a
mai napig tartó kultusz születésnapját is ekkorra tehetjük hazánkban.
Két kevésbé sikeres kislemez - az egyébként szépen megkomponált
Shake The Disease, és a tagokban mai napig az elégedetlenség
érzetét keltő It's Called A Heart - után a Depeche Mode addigi
talán legsötétebb oldalát mutatta meg 1986-ban. Már az albumuk címe
is ezt sugallta: Black Celebration. A beharangozó Stripped
máig a banda egyik legerősebb kislemeze - legnagyobb bánatukra az
Egyesült Államokban a kellemkedőbb, B-oldalra szánt, But Not
Tonight jelent meg.
A sampling-orgiák után egy jóval szervesebb anyag következett:
a Music For The Masses. Bekövetkezett az igazi áttörés Amerikában,
melyet egy live album, és video örökített meg, 101 címmel.
1988-ban járt a Depeche Mode másodszorra is a vasfüggöny mögött,
és két teltházas koncertet is adott a Budapest Sportcsarnokban.
A világ leigázása 1990-ben következett be, amikor a boltokba került
a Violator című nagylemez, a tökéletes pop single-ként is
aposztrofált Enjoy The Silence kíséretében, mely a Pet Shop
Boys Behaviour albumára is hatást gyakorolt. Ismét teltházas
csarnokok színpadán találták magukat a fiúk.
[pályája csúcsán a Depeche Mode, 1990-ben]
Három év elteltével aztán egy olyan Dave Gahan-t kaptak vissza
a rajongók, amilyenre senki sem számított. A grunge-hőst és rock-megváltót
önmagában egyesítő énekes akkor már a drog-fogyasztók köreiben sem
számított kisfiúnak, amit ezidőtájt még csak kevesen tudtak.
A korszellemet az együttes történetében talán leghívebben visszaadó
Songs Of Faith And Devotion Németországban, Angliában, és
az Egyesült Államokban a slágerlisták csúcsait ostromolta, és egy
eufórikus világkörüli turné - egy újabb budapesti kitérővel - vette
kezdetét, mely csak rosszul végződhetett...
[Dave - 1993]
14 hónap alatt 174 koncert - és Dave, mint közismert Jane's Addiction-rajongó,
jól érezte magát a rock-isten szerepkörben.
A tagok közötti kémia azonban megbomlani látszott: mindnégyen külön
öltözőkben, külön szállodai szobákban, sőt emeleteken laktak, és
a koncertekre is külön limók gurították őket.
1994 nyarán véget ért a mammut-turné. Dave Curt Cobain nyomdokain
haladt tovább, a stúdió-mágus Alan Wilder pedig 1995-ben kilépett
a zenekarból, és azóta Recoil nevű projektjével foglalkozik főállásban.
Minekutána Dave gyakorlatilag szétütötte magát a drogokkal, és
öngyilkossági kísérletei is kis híján sikerrel jártak, kész csoda,
hogy az Ultra egyáltalán megjelenhetett 1997-ben. A komor,
és minimalista hangvételű lemezen Tim Simenon (Bomb The Bass) bábáskodott
producerként. Az album megintcsak robban, és a régi szinti-fanok
közül is visszatérnek néhányan.
1998-ban a trió belevágott egy a 86 és 98 közötti sikereket - The
Singles 86>98 - felvonultató turnéba, melyen
az ismét józan Dave is kiállta a próbát.
[a Depeche Mode újból csúcsformában, 1998]
2001-ben még mindig létezik a Depeche Mode. A Dream On című
kislemez áprilisban kerül a boltokba, és a listák élére. A tizedik
stúdióalbum, az Exciter megjelenésére már gyakorlatilag teltházasak
a meghirdetett koncertek, köztük ismét egy budapesti állomással.
A turnét a 2002 májusában megjelent One Night In Paris dokumentálja,
mely az első live DVD a Depeche Mode életében. Ezt további DVD-kiadványok
követik: a Videos
86-98, a 101, és a Devotional.
2003-ban Martin Gore és Dave Gahan is szóló-albumokat jelentetnek
meg, Andy Fletcher pedig lemezcége, a Toast Hawaii megalapítására
használja a szünetet. Az első együttes, melyet leszerződtet: a Client.
Jelenleg is őket kísérgeti a turnéjukon, önjelölt DJ-ként.
  
[külön utakon a Mode, 2003]
2004 is csak közvetve volt a Depeche Mode éve, hiszen október
25-én mindössze egy remix-válogatás jelent meg tőlük, az új anyagra
még mindig várni kell. Bíztató hírekkel szolgált azonban a közelmúltban
az együttes hivatalos honlapja, mely szerint 2005. január 17-én
ismét stúdióba vonult a zenekar, Ben Hillier producer társaságában.
A Depeche Mode saga hát sokak örömére folytatódni látszik...
A Depeche Mode hivatalos weboldala: www.depechemode.com
A Depeche Mode magyarországi rajongói klubjának hivatalos weboldala:
www.depeche-mode.hu
© Janurik János
|
